Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Voltam én már sok-sok helyen,

erdőn, mezőn, hegyvidéken,

megbámultam sok szépséget,

tavasszal a kikericset.

nyár közepén a rózsakertet,

őszi lombok sárgulását,

a szél fújta nagy havazást.

Okézsoké megegyeztünk,

és a gázsit megfelezzük,

mert ötleteket tőled lopok,

azért vagyunk ilyen nagyok,

felmászunk a Gellérthegyre,

kefírt teszünk kenyeredre,

boszorkányos seprűt veszünk,

kirándulni azzal megyünk.

A versedhez gratulálok, remek!

Egy kiadóhoz én elmegyek.

Megmutatom versed neki.

Megkérem, hogy nyomtassa ki.

Megtudja így majd sok ember,

Milyen is egy költő-mester.

Fantasztikus..-))))

nyomodba se érek.

Kutyaszánon víg az élet,

távolságtól sose félek,

mindig pontban odaérek.

Tegnap lenn a rókavölgyben

tüske volt egy korhadt tölgyben,

szánom abba belefutott,

két kereke kilyukadott,

szerencsére volt még három,

így átjutottam a határon

vezérkutyám örömére,

mert rátalált ott testvérére,

vígan mentünk együtt tovább,

míg meg nem álltunk kicsit odább.

Kutyakocsma volt egy házban,

táncot roptak báli lázban,

kántáltak a részeg ebek,

részegebbnél részegebbek,

éktelenül hamis hanggal,

kutyaütő zenekarral:

nem megyünk mi innen el,

míg a gazda ki nem ver,

mit nekünk a kutyakorbács,

ha tele van a kutyabogrács.

Hosszú volt a dáridó,

a szánt belepte a hó,

kétméteres, ötméteres,

utat itt már sose keress,

hiába ugatod a holdat,

jövő nyárig el nem olvad.

Kutyaszánon víg az élet,

mindenhova odaérek,

kivéve, ha hóba lépek.

Nem jártam még Velencében,

de voltam már sok pincében,

finom vörösbort ott ittam,

zsíros kenyérrel tunkoltam.

Ahogy vége lett a napnak,

hazafelé bandukoltam,

út közben én meg-meg álltam,

rogyadozott a két lábam.

Talán kicsit sokat ittam?

á nem lehet, felitattam,

legközelebb szánnal megyek,

a kutyusok hazavisznek.

Ha borsót esznek Velencében,

húst is sütnek kemencében,

kurtafülű malacot vagy sárgabőrű lazacot,

citromfűvel dörzsölik, kőparázson pörzsölik,

mártást főznek szelencében,

így csinálják Velencében.

Bújj ki az ágyból kicsi fokhagyma,

mert már a hasadra süt a napocska,

vár a konyha is, ebédet kell főzni,

nincs neked bejárónőd, aki eléd teszi,

finom sült hús legyen és zöldborsó leves,

meghívhatsz ebédre, ezeket szeretem.

Az égen felhő

Kopog az eső

Ablakom zárva

Nem vagyok árva

Bújok az ágyba.

Képzet vagy álom,

tündér pókfonálon,

ellenző van rajta,

hogy a napot takarja;

bók és szidás nem sok,

a Föld így is forog,

ahogy gyomrunk korog,

morog.

Az én késem akkor éles,

ha a szavad oly kétséges,

nem tudom, hogy mikor milyen,

annyira még nem ismerem,

mikor miért szólsz be nekem,

az elemzőm előveszem,

néha tudom bókolsz nekem,

vagy talán ez a képzetem?

Cserebogár kése éles,

földreesve is veszélyes,

felveszem és messze dobom,

Cserebogárt megnyugtatom.

Egészségem döcögős,

de a kedvem kacagós,

Vidáman élem életem,

és nem lesz a lelkem beteg.

Öreg vagyok, de nem buta,

bár a kezem néha suta,

kiesik a kés belőle,

szerencsére csak a földre.

Nagyon jól érzem magam,

Nem érdekel, ki mit kavar.

Nem hiányzik semmi sem,

Csak legyen jó az egészségem.

Elmehetne már ő maga

Egy melegebb éghajlatra

Legyen elég amit kapart

Csinált itt már elég kavart

Szeretem én is a mézet,

de nem nézlek én hülének,

mindenkinek van kis baja,

lehet el is megy a haja.

Nem kell nékem semmi szesz

A méreg most majd' megesz

Teljesen hülyének néznek

Miközben ők falnak mézet

Pintesüveg pálinka

jól fejbe is kólinta-

na de sebaj, igyunk bátran,

más jó nincs már a világban.

Jól verselsz te Jollyroger

Régi motoros vagy itt

Ha akarsz egy jó hamburgert

Előtte pálinka, pint

Jövő nélkül hova jutok, túl messzire biztos nem,

lábak nélkül hova futok, s nem mehetek kézen sem,

lőnék, de már puskám sincsen, se gatyám, se ingem sem,

elpuskáztam minden kincsem, nem kellek már ingyen sem.

Nagyon uncsi napom van ma,

nem találom helyemet,

betoppantam a gardrobba,

hogy majd ott selejtezek.

Ki is léptem azon nyomban,

egy ruhát sem fogtam meg,

majd, ha kicsit jobb kedvem lesz,

akkor tán selejtezek.

Ide ültem a gép mellé,

több helyre is benéztem,

de a mai napon ez sem,

tölti ki az élete.

Jó lenne már útra kelni,

hegyet-völgyet bejárni,

nem csak itt a kis szobámban,

erről filozofálni.

Aranyos vagy, hogy biztattál,

és még ötletet is adtál.

Címem elküldöm Borsodba,

a veréb-lakta kis bokorba.

Bízzunk azért Fokhagymácska,

lesz kis veréb nemsokára,

Borsodban egy kis udvarban,

tuja bokor ágai közt,

ott lapulnak kicsi fészkek,

benne verebek fészkelnek,

kiköltik a tojásokat,

miután majd azt lerakják,

csivitel majd a verébhad,

ott lesz majd az utánpótlás,

írd meg nekik a címedet,

küldenek majd "gyerekeket".

Én szeretem őket,

A hangos csivitelőket,

De évek óta nem láttam,

Verebet kis hazánkban.

Sok éve már biz'annak,

Mikor házunk elött laktak.

Egy nagy fa volt a tanyájuk,

Ott töltötték éjszakájuk.

Az autósok haragudtak,

Mert reggelre kakit kaptak.

Akik tudták, éjszakára,

Az autót másik csillag garázsba

Parkolták, hogy reggelre

Ne legyenek megtisztelve.

Pedig a sok szürke madár,

Nem okozott mindig csak kárt.

Mikor fiókáik kikeltek,

Rengeteg rovart megleltek.

Azzal táplálták az utódot,

Aki még nem ehetett magot.

Sajnálom, hogy nincsenek már

És rájuk a kihalás vár.

[link]

Van bizony nálunk még veréb,

szaporodáshoz még elég,

tudom sokan nem szeretik,

ablakpárkányt ha el lepik,

odapiszkítanak rája, ám

elűzni lehet onnan őket,

csillogó alufóliával.

Veréb van még nálatok?

Szegény tollas állatok

Kihalóban vannak már,

Felére csökkent ez a madár.

Okát nem nagyon tudják még,

De egyre kevesebb a veréb.

Pedig a veréb is madár,

Ezt a filmből tudtuk már.

Kabos László szerepére

Emlékszik az ország népe.

Ma szomorú idő van,

a nap elő nem bukkan,

pedig neki énekelek,

de a verebek repkednek,

keresgélik a magokat,

és az apró gilisztákat,

a macska meg őket hajtja,

felreppenek az ágakra,

és addig ott csivitelnek,

míg a cicák el nem tűnnek.

Szépen sütött ma a Nap,

Le elötte a kalap!

Ennyi telik most csak tőlem,

Amit írni tudok versben.

Olvastam már ezt a verset,

Mit írója ide feltett.

Vagy ez nem ugyanaz, amit látok?

Csak a szemem, mi káprázott?

Választ is írtam a versre,

De nem írom ismételve.

Aki akarja olvasni,

Annak másik helyre kell elmenni.